A Gyergyói Hoki Klub második Erste Liga szezonjának vág neki a mai Ferencváros elleni mérkőzéssel kezdődően. Jóval előrébb tartunk, mint ahol egy éve voltunk, és természetesen magasabbak a céljaink is. Bereczky Szilárd menedzser mondja el, hogy meglátásai szerint mi az amiben más a mostani GYHK, mint amilyen egy éve volt.

fotók: Vaduva István/GYHK

Egy éve ilyenkor hatalmas lelkesedéssel vágtunk neki az első Erste Ligánknak, nagy reményeink voltak, de valójában nem tudtuk, mire számíthatunk. Mi változott?

2018 őszén igazából csak sejtettük, hogy mi vár ránk, gyakorlati tapasztalataink nem voltak, menet közben kellett megtanulnunk, hogy mikor mi is a teendő. Idén már lényegesen tudatosabban készültünk, már ismerve, hogy miről is szól ez.
Ha a szakmai munkát nézzük, akkor tudni kell, hogy Mikael Tisell ugyan nem tudja folytatni nálunk, de egy fél szezon alatt meg tudta ismerni a csapatot, a játékosokat egyenként, fizikai állapotukat, mentális felkészültségüket, és vállalta, hogy a tapasztaltak alapján összeállítja a nyári edzéstervet. Nem egy általános programot követtünk, hanem célzottan a mi játékosainkra alakítva, kimondottan a GYHK számára készült terv szerint zajlott a munka. 

Egy dolog azonban nem változott: a klubvezetés és a menedzsment maximálisan arra törekszik, hogy olyan körülményeket teremtsen a klubnál, hogy a játékosaink, az edzők csakis a jégkorong szakmai munkával kelljen foglalkozzanak, csak erre kelljen koncentráljanak. Beleértjük ebbe, hogy mindenki 100 százalékig és napra pontosan megkapja a fizetését és egyéb juttatásokat, úgy ahogyan az a szerződésében szerepel, és teljesítve vannak a további igényeik is. A legjobb felszereléseket biztosítjuk számukra, és ez igencsak fontos, hiszen tudjuk, 100 mérkőzéses menetelés vár ránk, a minőségi védőfelszerelés elengedhetetlen azért, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a sérülések lehetőségét.


A múlt év nyarán még sok játékos bizalmatlanul tekintett az új gyergyói klubra, nem bíztak abban, hogy itt teljesülni fognak az ígéretek. Könnyebb volt az idén a csapatépítés?
Nos, lényeges különbség, hogy ezúttal már tudatosan igazoltunk játékosokat, hogy úgy mondjam, bizonyos típusú játékosokat kerestünk bizonyos helyekre. Ez nagyon más ahhoz képest, hogy a múlt szezon előtt ha felmerült egy jónak tűnő játékos neve, aki hajlandó lett volna ide igazolni, akkor egyből megpróbáltunk lecsapni rá, attól függetlenül, hogy mik voltak az erősségei, és hogy milyen poszton volt bevethető. Most az új játékosaink kiválasztásánál eleve úgy kerestünk, hogy olyanok érkezzenek, akikre valóban szükség van az adott helyeken, azaz valóban illeszkedjenek a csapatrendszerbe. És nem csak a játék-képességekre figyeltünk. Olyan jégkorongozókat kerestünk, akik mentalitásukkal is segíteni tudnak, akik emberileg és beleillenek a csapatközösségbe, akik az öltözői hangulatra is jó hatással vannak.
Nagyon lényeges ez: a jeges szezonban az edzések, mérkőzések, utazások folyamatosságában a játékosok több időt töltenek csapattársaik közében, mint a családjukkal. A csapategység érdekében elengedhetetlen, hogy jó hangulat uralkodjon, egy nagy család legyen az együttes, ahol az idősebbek segítik a fiatalokat. Úgy látom, ezt a célt elértük, az öltözőben jó a légkör, bízom benne, hogy ez így marad egészen a szezon legvégéig.
Visszatérve arra, hogy mennyiben változott a bizalom a Gyergyói Hoki Klub iránt, elmondhatom, hogy teljesen más szemmel néznek már ránk. A jégkorong társadalom alapvetően egy szűk közösség, és hamar elterjedt a hír, hogy itt anyagi biztonság van, hogy itt mindenki időben megkapja azt ami jár neki, hogy a játékosok meg vannak becsülve. Az összes olyan játékos, vagy edző, aki itt nálunk megfordult, az utolsó lejig megkapta a járandóságát, aki távozott, azoktól tisztességgel búcsúztunk.
Ennek pedig volt egy olyan hatása, hogy számos hazai játékos maga keresett meg minket azzal, hogy szívesen játszana Gyergyóban. Többen olyanok is, akik egy éve csaknem kinevettek minket. Így már választási lehetőségünk is volt, és csak azokkal kötöttünk szerződést, akikről úgy gondoljuk, hogy tényleg a csapat hasznára lesznek. Nem akartunk olyanokat leigazolni, akik ugyan beférnének a csapatba, de elvennék azoktól a gyergyóiaktól a játéklehetőséget, akik ugyanolyan szintűek, vagy annak a közelében vannak, és fejlődni tudnának.

Elmondható most már, hogy végleges a keret? Közel 6 sornyi játékosa van a GYHK-nak, voltak, akik attól tartottak, hogy „leépítések” lesznek...
100 meccs vár ránk, vagy még több. Ez hatalmas megterhelés, nagyon fontos az, hogy elég hosszú legyen a pad. Mindenkire számítunk, aki most a keret tagja. Sérülések, fáradtság elkerülhetetlenek, szükséges a rotáció. Erősebb a konkurencia, a harc a kezdőbe kerülésért, de mindenki kap majd játéklehetőséget. A legfiatalabbak közül néhányan a Sapientia U23-nál fognak játszani, de meglesz számukra is a lehetőség, hogy ha úgy adódik, az Erste Ligában is pályára léphessenek. Van olyan fiatal is viszont, aki múlt szezonban a karcfalvi együttesben szerepelt, de Leif Strömbergnek annyira megtetszett a felkészülésünk során mutatott teljesítménye, hogy mostantól itt fog játszani. Figyelünk az utánpótlásra is. A Székelyföldi Jégkorong Akadémiával napi kapcsolatban vagyunk, jó az együttműködés, amelyben a közös cél az, hogy minél jobb minőségű játékosok nőhessenek be a székelyföldi csapatokba azaz a GYHK-ba is. Egymás munkáját segítjük. Az edzőink amikor idejük engedi részt fognak venni a gyergyószentmiklósi utánpótláscsapatok edzésein, segítik a fiatalokat, gyerekeket és a hazai edzőket is. A GYHK csak a piramis csúcsa, de a gyergyói hoki egyszerre kell mindenkiről szóljon, és ne csak az felnőttekről. 

 A Gyilkos-tó Kupa győzelem nagy örömöt jelentett minden piros-fehér szurkolónak. Mit jelentett a csapatnak, a játékosoknak? 
Idézőjelben mondva „csak” egy felkészülési tornát nyertünk, de jelentősége nagyon nagy számunkra. Hitet adott, lebontott egy mentális falat a kupagyőzelem. A játékosok most már elhiszik, hogy képesek győzni, idén képesek lesznek bárkit felülmúlni.

Rajtol az Erste Liga, készen áll a GYHK? 
Úgy látjuk, hogy rendelkezésre áll egy olyan játékoskeret, aki az Erste Ligában bárkivel képes lesz egyenrangú félként játszani, aki képes lesz bárkit legyőzni. Leif Strömbergre most az a nagy feladat hárul, hogy ebből az „anyagból” sikeres, győzni tudó csapatot kovácsoljon. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem most, a szezonkezdetkor kell csúcsformában lenni., hanem majd a rájátszásra kell mindennek úgy összeállnia, hogy sikerrel vegyük a kihívásokat. 

Persze azt is látjuk, hogy idén jóval magasabb lesz a liga színvonala, mint tavaly, nem csak mi, hanem riválisaink is erősítettek, az igazi erőviszonyok majd a szezon későbbi szakaszában fognak kiderülni. Nekünk lépésről lépésre haladva, meccsről meccsre kell jobbnak lennünk. Jó csapatunk lesz, és bízom benne, hogy a szurkolók is úgy látják majd, hogy érdemes hinni ebben a csapatban, érdemes ott lenni minden meccsen és szurkolni a közös sikerekért.

Mi a cél idén?
Sokan feltették ezt a kérdést, és mindig ugyanaz a válasz: lépésről, lépésre haladni, mindig csak a következő meccsre koncentrálni, mindig a következő mérkőzést megnyerni. Mindenesetre az alapszakasz végén a felsőházban szeretnénk folytatni.