Futószalagon termeli a gólokat és a gólpasszokat, igazi vezér a jégen és az öltözőben. Ezt látják, ezért szeretik őt a Gyergyói Hoki Klub szurkolói. Ismerjük meg egy kicsit közelebbről Brance Orbánt, a GYHK csapatkapitányát.

 Forrás: Székelyhon.ro https://bit.ly/3tmKlP4

A magyar emberek mindig büszkék voltak nemzetiségükre, valamint azokra, akikben akár egy csepp magyar vér is csörgedezik. Mesélnél a családod magyar hátteréről?
Az 50-es években egy jobb élet reményében a dédnagyszüleim áttelepedtek Kanadába, Saskatchewanba. Dédnagymamám költözött hamarabb, aztán 6 év múlva dédnagytatám követte, újra találkoztak, összeházasodtak és lett egy kisfiuk. Innen nyugatabbra költöztek, Albertaba és sok mindenbe belekezdtek, dolgos emberek voltak. Nagytatám nyitott egy sportüzletet, amit később édesapám vett át. Nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Mind büszke magyarnak vallották magukat, a másik nagytatám, édesanyám felől is magyar, szóval mindkét részről magyar háttérrel rendelkezem.

Beszéled a nyelvet, próbáltad megtanulni? 
A feleségem magyar, ő segít nekem, viszont elég nehezen ragad rám a nyelv. A mindjárt kétéves kislányunknak magyar az anyanyelve, tőle is sokat tanulok, meg kell értenem amit mond. Chris Bodóval Budapesten jártunk magyar nyelvórákra, viszont a vírus miatt azokat lemondták. Azóta nem folytattuk még, viszont mindkettőnket nagyon érdekel, és szeretnénk folyékonyan beszélni, egyre többet és többet értünk most már.

Térjünk át a jégkorongra: játszottál Kanadában, Svédországban, Németországban és Magyarországon is mielőtt ide, Erdélybe érkeztél. Hatalmas mennyiségű pontot termeltél a junior éveidtől a mai napig. Honnan ez az éveken át tartó motiváció és kitartás? 
Szeretem a játékot, mindig próbálok megfelelően játszani. Tudom, hogy mi a dolgom: pontokat hozni és jó csapattárs lenni. Kemény munkával, örömteli játékkal, tudatos feladatkörrel jönnek a pontok. Szerencsés vagyok, hogy mindig jó emberekkel voltam körülvéve és ez segít, hogy jól érezzem magam, megadja a képességet a sikerre.



Többször voltál csapatkapitány korábbi klubjaidnál is, már az AJHL-től (Alberta Junior Hockey League) kezdődően. Mik azok a kulisszák mögött történő dolgok, amelyek megalapozzák a csoportdinamikát, igazi csapattá kovácsolnak titeket? 

Az öltözőben van egy sor szabály, amit mindenki betart, a megfelelő viselkedéstől kezdve a pontosságig. Például, ha valaki mégis elkésik, a közös „perselybe” beteszi a büntetésként kiszabott összeget. Az összegyűlt pénzt közös tevékenységre költjük. Így próbáljuk egy rossz dologból kihozni a jót. Vannak szabályok, mint odaillő öltözet mérkőzések alkalmával, vagy utazásnál a csapat egyenruha viselete, amely kötelező. Emellett nagyon szeretem a közös programokat, szervezni is, valami olyasmit, ami egyedi, esetleg nem mindenki próbálta ezelőtt, és ez jó kikapcsolódás. Például ilyen volt a Halloween-i buli, egy tipikus észak-amerikai szokás, volt olyan csapattag, aki ilyenben eddig még nem vett részt.

Mennyire tartod fontosnak a mentális felkészülést a fizikai készenlét mellett? 
Úgy gondolom, hogy egy dolog, ami a sikerhez vezethetett, hogy mindig jobban felkészültem, és mondhatni egy lépéssel előrébb voltam másoknál - mentálisan. Mindig tudom, hogy mi a teendőm mielőtt az adott szituációba belekerülnék. Szerintem ez adja azt a képességet, hogy mikor a játék ideje van akkor élvezni tudjam és tényleg csak játsszak.

Vannak olyan esetek, amikor vitatható, igazságtalannak mondható játékvezetői döntések születnek. Hogyan tanuljátok meg kezelni azokat a helyzeteket, amit mindenki más másként lát, mint a játékvezető? 
Nagyon nehéz, még mindig próbálok ebben fejlődni. Vannak alkalmak, amikor utólag realizálom, hogy néha a kevesebb beszéd több, és csak el kell fogadni. A játékvezetők felé tisztelettel kell fordulnunk, és ez kölcsönös. Viszont ők is emberek, tévedhetnek. Ha nem megfelelő, vagy szükségtelen ítélet is születik, a sporttal szembeni alázat meg kell maradjon.

Van olyan személy, aki inspirációként szolgált számodra az utadon, és abban, hogy azzá válj aki ma vagy? 
Az édesapám. Három éve hunyt el, nagyon sokat gondolok rá, a beceneve rajta van a hokibotjaimon, van egy fényképem róla az öltözőben. Kiskoromban minden mérkőzés után beszélgettem vele, őt mondanám az első számú inspirációmnak. Emellett szuper támogatást kapok minden oldalról, a legjobb barátaim, közeli családom mindig velem vannak, átsegítenek a hullámvölgyeken. Néha a legjobb barátaimmal beszélni egyébről, mint a jégkorong sokat segít a szezon alatti nehezebb pillanatokban. Hálás vagyok, hogy ennyi hozzám közel álló személy van az életemben. 

A családodban mindenki természetesnek tartotta, hogy a jégkorong határozza meg az életeted? 
Volt aki nem teljesen értette, vajon mi ösztönözhet ennyire az álmaim kergetésében, hogy 9-10 hónapot távol töltsek családtól, viszont az évek során ők is megértették, hogy mennyire fontos nekem, és milyen életet köszönhetek ennek a hivatásnak. Másrészről, a karrieremnek köszönhetően kitárult előttem a világ. Valószínűleg nem jártam volna be ennyi országot, ha nem jégkorongoznék. Édesapám is profi jégkorongozó volt, Európában is játszott, és mindig azt mondta, hogy körbejárni a világot az egyik legszebb élmény. A hokin túl, rengeteg értékes embert ismerhetsz meg, új kultúráknak lehetsz a részese, sok mindent tanulhatsz a világról, amelyet nem tapasztaltál volna meg, ha nem léptél volna ki a komfortzónádból. Hálás vagyok a jégkorong által kapott lehetőségekért. 

Az Erste Liga egyik sztárjaként, hogy viszonyulsz a rivaldafényhez, figyelemhez, a szurkolók lelkesedéséhez? 
Imádjuk. Amikor vendégcsapatként itt játszottunk, akkor csupán a csarnokhoz vezető utat láttuk a városból, azután pedig haza. Őszintén, úgy gondoltam, hogy soha nem tudnék itt játszani. Viszont Chris Bodóval, valamint Szilassy Zolival folytatott beszélgetésünk során az edző mondta, hogy a legkedvesebb emberek laknak itt, ízig-vérig jégkorong város és adjunk egy esélyt neki. Amikor idejöttünk kellemesen csalódtunk, és most már belátom, hogy igaza volt. Az emberek tényleg nagyon kedvesek, a lelkesedés elképesztő, ezért játszunk. Szeretem, hogy ennyi szenvedélyes szurkoló van, akik ennyire odaállnak a csapat mellé, ez segít, hogy még jobban játsszunk. Nem csak játékosok vagyunk a jégen, ez a csapat a közösségé. Az emberek, akik segítik a klubot mind különleges személyek. Az öltözőben érezhető egy szikra, amely Chris-t és engem is a MAC 2018-as bajnok csapatára emlékeztet, amelynek mi is részesei voltunk. Esélyesek vagyunk, ez az érzésünk ennél a csapatnál is. Az, hogy a megfelelő emberek kísérjenek végig az utunkon nagyon fontos, szerencsések vagyunk, hogy ez megadatott.

Itt van veled a családod, az Erste Liga egyik legerősebb játékosa vagy, tudjuk, hogy kedveled a golfot. Milyen a hétköznapi Brance? 
Először is szeretem jól érezni magam. A szezon alatt leggyakrabban a csapattársaimmal, és mindig próbálok izgalmas dolgokat csinálni, újdonságokat kipróbálni, még nem látott helyeket bejárni. Lehetőség szerint, szeretek a természetben időt tölteni, főleg most, hogy ilyen közel vannak az erdők, sétálunk, túrázunk. Nyáron prioritás az edzés, viszont időt szentelek más tevékenységeknek is, mint a golf. Ez a sport is egy mentális játszma, 4-5 órát eltölteni a pályán. Az évnek 9 hónapja azzal telik, hogy ütközök és versenyzek a jégen. Nyáron az edzés kicsit másabb, magadért csinálod, az erőnlét, esetleg felépülés miatt, viszont bennem van a vágy a versengésre. Ezt kiélhetem a golfban, anélkül, hogy sérülést kockáztatnék. A golf mentális része nagyban segített a jégkorongban is, mivel apró, finom mozdulatokra épül, ütésről ütésre haladsz és rendkívül erősnek kell lenned mentálisan. Szóval ezeket mondanám: barátokkal, családdal való időtöltés, nyáron golfozás, valamint készülés a következő évre, amely mindig szempillantás alatt elérkezik.

Fiatal vagy még, számos év van még előtted a jégkorongban. Gondoltál már arra, mi következik számodra amikor majd úgy döntesz, hogy szegre akasztod a korcsolyát?
Addig szeretnék játszani, amíg csak tudok, ez biztos. Amíg bennem van a szenvedély és élvezem addig szeretném folytatni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy támogató családom van, bizonyos családoknál ez az életmód nem működik, egy ok amiért esetleg abbahagyják a játékot, vagy más pályára térnek az emberek, úgyhogy hálás vagyok, hogy ilyen támogatást kaptam, és kapok a mai napig az álmaim megvalósításában. Egy másik szenvedélyem a golf, tavaly nyáron tagja lettem a PGA of Canada (Professional Golfers Association), kanadai hivatásos golfjátékosok szövetségének, lehet, ebbe az irányba haladnék. Ugyanakkor nem tudom, hogy el tudnék-e szakadni a jégkorongtól, talán gyerekekkel, programok kialakításával, esetleg fejlesztéssel foglalkoznék. Szeretem a szervezést, legyen szó emberekről vagy eseményekről, ezért lehet a golf hozzám találóbb lenne. Ha profi vagy, az magába foglalja azt, hogy a golfpályával is foglalkozol, turnékat szervezel, esetleg különböző események, esküvők és ilyesmik megvalósításában veszel részt, amiben szerintem jó lennék. Tehát ezt összefoglalva, vagy valami jégkoronggal kapcsolatos munkakörben vagy a golf területén szeretnék elhelyezkedni.

Villámkérdések:

Legbüszkébb pillanat: Az Osztrák ligában ütött első gólomat mondanám, ott volt édesapám és a testvérem is. Hosszú folyamat volt, míg felmásztam a ranglétrán ligák szempontjából, akkoriban ez volt az NHL nekem, így számomra nagyon kedves ez az élmény. 

Legszomorúbb pillanat: Egy jótékonysági mérkőzés volt, mielőtt édesapám elhunyt volna, inkább keserédes emlék. A végén egy büntetőlövésnél be is talált, nagyon szép volt. Talán ezt mondanám legszomorúbb pillanatnak, mert tudtuk, hogy ez az utolsó gólja.

Legemlékezetesebb pillanat: Amikor megnyertük a bajnokságot a MAC csapatával az nagyon különleges volt. Jó csapat volt, győzelemre voltunk hivatottak, és meg is csináltuk.

Erste Liga alapszakasz: Az alapszakaszt szerintem jól zártuk. A szezon elejétől kezdve az volt a célunk, hogy a pályaelőnyhöz elégséges pontot tudjunk összegyűjteni. A klub életében először ez sikerült is! Örülünk, hogy a rájátszást itthon kezdhetjük meg. Most a cél behúzni az első mérkőzést.

Az interjút készítette Csata Nóra

Podcast link: 

https://podcasts.apple.com/us/podcast/brance-orban-shoot-from-the-hip/id1537006490?i=1000532383258