Még gyerekként költözött Gyergyószentmiklósról Csíkszeredába, a Sapientia U23-nál kóstolt bele a felnőtt hoki világába, hogy mostantól itthon, piros-fehér mezben fejlődhessen tovább Demeter Arnold. Cél, hogy meghatározó szereplővé váljon a GYHK kapujában.
– Nem könnyű feladat egy fiatal, utánpótláskorból épp hogy kinőtt jégkorongozónak, hogy kiharcolja a helyét egy komoly felnőtt csapatban. Kapusként talán még nehezebb. Azonban azzal, hogy a szakmai stáb hazahívott, azt jelzi, látják benned a potenciált, hogy idővel komoly karriert érj el hokikapusként. Te hogyan látod ezt, hogy érzed, miben kell fejlődnöd?
– Nagyon örülök, hogy hazajöhettem, hogy számítanak rám az edzők, de persze, tisztában vagyok azzal, hogy rengeteget kell tanulnom még, míg igazán hasznára lehetek a csapatnak. Úgy gyakorlatban, mint mentálisan sokat kell még fejlődnöm. Nagy lehetőség számomra, hogy itt van a csapatnál Jukka Kontsas, a kapusedző, és remélem, ő nagyon sokat tud hozzátenni a fejlődésemhez.
– Gyergyószentmiklósról indultál, Csíkszeredában és a Sapientiánál fejlődtél tovább. Visszagondolva, eddig kiktől tanultál a legtöbbet, segítettek-e neked az idősebb kapusok „ellopni” a tudásukat? Vannak példaképeid?
– Kémenes Balázs volt az első edzőm, aki megtanított korcsolyázni és elindított, nagyon figyelt ránk, ennek is köszönhetem, hogy ezt mostanáig is folytatom. Később még itthon Koós Tibor is edzőm volt, az első kapusedzőm pedig Forró Sebastian, aki nagyon jól meg tudta tanítani az alapokat. Később, Szeredában Györgypál Tamás tett hozzá nagyon sokat a fejlődésemhez. A Sapientiánál, amikor megkaptam a lehetőséget, akkor igyekeztem élni vele, és úgy gondolom, tudtam is élni az eséllyel, de hasznos volt az a két hónap is, amíg az év elején a Sportklubnál voltam. Ott ugyan nem védhettem meccseken, de az edzések sokat számítottak, hiszen ez már egy igazi felnőtt csapat volt, más sebességgel és erővel zajlott minden. Példaképem a hokiban a Montreal kapusa, Carey Price, már azért is, mert magas, amilyen én is vagyok, de tetszik a védési stílusa is. Emberként pedig az édesapám és Molnár Szabolcs azok, akikre példaképként tekintek.
– Az év elején a Sportklub is bemutatott, mint új kapusát, mégis Gyergyószentmiklóson folytatod. Hogy történt ez, minek köszönhető, hogy hazajöttél?
– Még gyermekkoromban kerültem Szeredába, hét évig voltam ott, de mindig az volt a célom, hogy amint az U20-as éveim letelnek, hazajöhessek Gyergyószentmiklósra, az itteni csapatban játszhassak. Csíkszereda ugyan szerződést ajánlott, de már előzőleg hívtak haza a GYHK-hoz. Itt jobb feltételeket kínáltak, a lehetőségek is nagyobbak, örültem, hogy jöhettem. Ott negyedik kapusként nem sok mérkőzésen védhettem volna... A legnagyobb különbség, hogy Gyergyóban van kapusedző, ami a Sportklubnál nincs. Itt számítanak rám, és igyekszem ennek megfelelni, edzéseken is úgy teljesíteni, hogy a játékosoknak ne legyen könnyű dolga betalálni. Olyan kapus akarok lenni, akivel igazi kihívás szembenézni. Úgy gondolom, ők is az ilyen kapusokat szeretik inkább.
– Mit vársz el magadtól a következő szezonban és mik a hosszabb távú céljaid?
– Nekem ez lesz az első igazi felnőtt szezonom, hiszen a Sapientia U23-ban ugyan felnőtt bajnokságban játszottunk, de az erősebb csapatok nyilván nem adtak bele mindent ellenünk. Mostantól már nem fogják a kék vonalról elereszteni a lövést, hanem kidolgozott akciókat vezetnek majd ellenem, ott kell jól koncentráljak és jól reagáljak.
Így most fogom megtapasztalni, hogy mi is vár rám a felnőttek között. Amikor már látni fogom, hogy mire is vagyok igazából képes ezen a szinten, akkor tűzök ki újabb célokat. Az biztos, hogy nagyon sok munka kell minden egyes lépcsőfokot megtenni.
A következő szezontól még azt várom, hogy visszatérhessenek a szurkolók, előttük is bemutatkozhassak és sok győztes meccs után tudjunk közösen örülni.
Hajrá Gyergyó!