Túl vagyunk az alapszakasz felén, több, mint 30 meccset játszottunk az Erste Ligában és a romániai bajnokságban. Sokkal több mérkőzést nyertünk ez alatt, mint bármikor történetünk során, és csúsztak be nemvárt vereségek is.
A szurkolóknak a győztes és főleg vesztes mérkőzések után is megvan a maga véleménye, hogy mi miért történik épp. Több olyan felvetést, kérdést intéztünk Szilassy Zoltán vezetőedzőhöz, amelyek rendszeresen visszatérnek a meccsekről szóló beszélgetésekben, kommentekben.
Hosszú interjú következik.

- A Gyergyói Hoki Klub túl van az Erste Liga és a romániai bajnokság alapszakaszának felén is. Hogy láttad az elmúlt időszakot?

- Igen, több mint 30 meccsen vagyunk túl, és annak tükrében, hogy a csapat több mint felét kicseréltük a tavasszal, meglepően jól kezdtük a szezont, sok mérkőzést nyertünk. A meglepő az volt, hogy ez az új társaság milyen gyorsan alkotott nagyon jó öltözőt, nagyon jó csapatot és az is, hogy milyen gyorsan adaptálták azokat az információkat, amelyeket mi közöltünk velük. Nyilván a csapat minősége más, és az edzések minősége is magasabb volt mint korábban. Ettől függetlenül nem gondoltam volna, hogy ilyen sok mérkőzést nyerünk a szezon első felében.
Az első húsz Erste Liga meccsből 5-öt vesztettünk, nem hiszem, hogy magyarázkodni kéne.  Természetes dolog, mivel emberek vagyunk, kell lenni süllyedésnek. Nem beszélnék hullámvölgyről, maximum azt mondom, nem úgy szárnyalunk, mint a pesti UTE meccstől a Brassó-meccsig. Vannak olyan győzelmek, amik nem tetszenek, mármint a mód, ahogyan elértük. A mi igazi arcunk az, amikor kevés gólt kapunk, ehhez képest több „vizilabda meccset” csináltunk. Megvan ennek az oka, ezen dolgozunk, hogy ez ne így legyen a továbbiakban.

- Van néhány felvetés, ami gyakran felmerül a szurkolókban. Jó lenne ezeket tisztázni, ha lehet. Az első az, hogy miért nem halasztottuk el például a Sapientia U23 elleni mérkőzést, amikor 2 nap múlva a Sportklubbal kellett találkozzunk?
- Azt kell látni mindenkinek, hogy a román bajnokságban megszervezni egy mérkőzést az kisebbfajta csoda, szerintem az NHL programírójának is beletörne a bicskája a román szövetség tevékenységébe. Nehéz úgy tervezni, hogy például a Román Kupa kiírását egy hét alatt többször is megváltoztatták.

Mi ettől függetlenül tartjuk magunkat az előírtakhoz, és nem halasztgatunk mérkőzéseket. Amikor az Erste Liga kiírása megjelent, elkezdődött a romániai meccsek szervezése. Mi úgy igyekeztünk lekötni a meccseinket hogy minél többet letudjunk januárig, hogy ne az Erste Liga playoffban kelljen ezekkel a mérkőzésekkel is foglalkoznunk Ezért inkább most vállaltuk túl magunkat. Rotáljuk a csapatot, és ezek a romániai meccsek alkalmat adnak arra is, hogy a megszokottól eltérő szerepkörben próbáljunk ki játékosokat. Például, aki más meccseken nem játszik emberelőnyben, emberhátrányban, ilyenkor megadjuk nekik a lehetőséget.
A sok meccs, a sűrű program miatt nem a fizikai megterhelés a gond, hiszen erőnlétileg nagyon jól állunk (ez látszott a Sportklub ellen is, amikor rengeteg emberhátrány ellenére is vissza tudtunk jönni a meccsbe), hanem az a probléma, hogy ezeken a napokon nem tudunk edzeni, és így nincs idő jégen gyakorolni azokat a játékhelyzeteket, amelyekkel a videoelemzések alapján foglalkoznunk kéne. Ilyenkor a videó alapján kell felkészüljenek a játékosok a meccsre, azon információk alapján, amelyeket elmondunk nekik, és ezeket kell kivinniük a jégre. A játékosok igyekeznek ezt jól elsajátítani. Nyilván a romániai feladatok miatt a 3 erdélyi csapatnak mindig komplikáltabb az élete, mint a magyarországiaknak, de ezt tudtuk, ehhez kell alkalmazkodnunk. Az lenne a jó, ha lenne egy 50-es keretünk és farmcsapat – első csapat szisztémában tudnánk lenavigálni ezt a két bajnokságot, felállítva bizonyos prioritásokat. Dolgozunk is rajta, hogy ez így legyen, ez a szándék és a terv, de jelenleg ezt így kell megoldani.

- Egy másik visszatérő szurkolói kritika, hogy túl sokat „kétsorozik” a csapat.
- Ez így nem igaz. Ha vannnak játékosaid, akik tűzben vannak, lövik a gólokat, akkor jégidőt kell nekik adni. Ennyi. A jégidőért meg kell dolgozni a játékosnak. Amikor offenzív zónás buli van és esély a gólszerzésre, akkor visszaküldöd a top soraidat. Amikor védekezni kell, akkor azok következnek, akik ebben a jók. Ez így működőképes. Mérjük mindenkinek a jégidejét is ennek alapján mondom, hogy teljesen megfelel a GYHK-nál létező arány annak, ami a hokivilág elitjében létezik. Egy top hatos csatár (az első két sor csatárai) durván 20 percet játszik, a 4. sor 5-8 perc között, ami azt jelenti, hogy harmadonként van két cseréje. A 3. sor játszik 9-15 perc között, de a 15 az már magas. Hátvédeknél más, a top 2 hátvéd játszik 25-28 percet, azaz minden második cserében fent van. Az 5. és 6. számú hátvéd 9-10 percet kap az 5. van, hogy 15-öt. Ez így van az elitben is. Ez a jégkorong kémiája, tematikája. Mindenkinek megvan a szerepe, aki fejlődik és magasabb szintre jut, annak a jégideje is emelkedik. Nem barátságból osztanak az edzők jégidőt. Amikor gólt kell lőni,a játék az ellenfél kapujánál kezdődik, akkor az edzők nyilván visszaküldik a leggólerősebb embereket. Szeretnék egyszer oda eljutni, hogy – mint az elit ligákban – aki emberelőnyben játszik, az nincs fenn emberhátrányban. Ez a terv, ezen dolgozunk, erre fejlesztünk játékosokat, de még nem tartunk itt.
Csak egy példa: Ovecskin, ha jön 5-6 kiállítás, akkor ő 10-12 percig nincs jégen, ha eljön az ő ideje 5-5 ellen, vagy emberelőnyben, akkor ő megy. Ilyen egyszerű, nincs ebben pardon. Nem kétsorozunk, de a top soroknak több jégideje van. Ez így is kell legyen.

- Sok meccs volt, hogy 2-3-4 gólos vezetésről buktunk pontokat. Mi az oka ennek? Hogy lehet ezen javítani?
- Nyilván tudjuk az okokat és javítani is lehet, azért vagyunk, hogy ezt elemezzük, megfelelően tálaljuk a játékosoknak, megadjuk a receptet és ők végrehajtsák. Épp ez volt a témája a Sportklub meccs utáni gyűlésünknek: miért nem jók a 3. harmadok? Az energiaszintünk, akaratunk, hozzáállásunk egészen parádés, ezzel nincs probléma. Tudjuk a módját, hogy mit kell csinálnunk, 1 vagy 2 gólos vezetés tudatában a 3. harmadban. Ez sokáig működött is, rendre 2-3 gólon tartottuk az ellenfeleket. Ezt kell újra megtanulnunk a play offig.
A meccs kémiája az, hogy amikor egy csapat 1-2 gólos hátrányban van, akkor muszáj neki támadnia, hogy egyenlítsen, vagy szűkítse a távolságot két gólról egyre. Szeretne gólt lőni, megduplázza az erőfesztéseit, és többet szeretbe a mi harmadunkban lenni. Mi következik ebből? Az, hogy többet leszünk a saját kapunk előtt. Ilyenkor a saját harmadban nem azon kéne gondolkodnunk, hogy újabb gólt lövünk, hanem hogy hogyan oldjuk meg a lehető legkeményebben és a lehető legegyszerűbb eszközökkel hogy kijuttassuk a korongot a harmadbunkból. Ez a prioritás. Amikor kijutottunk a semleges zónába, akkor az a feladat, hogy minél gyorsabban és a legkevesebb kockázattal átjussunk az ellenfél harmadába, ne adjunk ajándék korongokat a támadó kék vonalon, és juttassuk mélyre a krongot. A játékos személyes felelőssége, hogy olvassa a saját helyzetét, ismeri a saját képességeit, be tudja-e vinni, vagy inkább az a hasznos, ha bedobja a korongot az ellenfél sarkába és majd egy letámadással visszaszerezzük.
Amiben rosszak voltunk több alkalommal is az ellenfél harmadában (és ezen kell változtatnunk), hogy siettettük az újabb gól lövését, ahelyett, hogy jó hosszú korongtartáson alapuló offenzív zónás cseréket hajtottunk volna végre. Sokáig megtartani a korongot, amivel pörgeted az időt, fárasztod az ellenfelet. Nálad pozitív energia jön, az ellenfélnél negatív, mert kergeti a korongot. Ehhez képest mi történik? Minket elkap a hév, nagyon élvezzük, hogy erősek vagyunk támadásban, bízunk magunkban és akarunk még gólt lőni, ahelyett, hogy hideg fejjel megtartanánk a gólkülönbséget. Vissza kell térnünk ahhoz, hogy egyszerűen, de kőkeményen játsszunk a saját harmadban és rizikómentesen, korongbiztosan játszani az ellenfél kapuja előtt. Meg fog jönni a gól, mert ahogy megy az idő, az ellenfél ki kell nyíljon. Amikor nem ezt tettük, gólt akartunk lőni, és ezért rizikókat tettünk a játékba, gólokat kaptunk.
A kapunk előtt pedig nincs pardon, ott az ellenfél semmiképp nem férhet hozzá a kipattanókhoz. Ez volt a hiba például a Sportklub ellen, ilyen lehetőségeket adtunk nekik. Ez mentalitásbeli kérdés. Vér kell hozzá. Vannak rutinos játékosaink, akik ezt tudják, és a székely nép az tökös nép, csak rá kell vezetni őket, hogy az udvariasságot el kell felejteni az ilyen helyzeteknél, pláne a rangadókon erős csapatok ellen.

- A szurkolói kritikák után nézzük a pozitívumokat is. Ott vagyunk az élmezőnyben....
- Egy nagyon szoros élmezőnyben. Ha nyersz sorozatban egy párat, máris ott lehetsz az élen, ha buksz 2-3 meccset akkor nagyon hamar lecsúszol az 5. helyre. Nagyon résen kell lennünk tehát. Az elvárás, hogy a legjobb négyben legyünk az alapszakasz végén, hogy biztosítsuk magunknak a pályaelőnyt a rájátszásban. Korán van még, de így az alapszakasz felénél erre is kell figyelnünk. Erről beszéltünk is a játékosokkal, hogy ezért kell minden meccsen nagyon élesek legyünk.
Ebben a ligában bárki bárkit megverhet. A Titánok verték a Fradit és az Újpestet, a Miskolc is nyerni tudott kétszer is az Újpesttel, és sorolhatnám...
El kell felejteni edzőnek, játékosnak, szurkolónak egyaránt, hogy a következő meccs könnyű lesz, hogy „áh, az úgyis meglesz”. Egyik meccsre sem szabad így felállni. És azt a mentalitást is felejtsük el, hogy egy, a táblázat alsó felében levő csapattól kikapni mekkora szégyen. Nem az. Jó csapatok vannak, mindenki győzni akar, mindenhol jól korcsolyáznak, mindenhol kiválóan dolgoznak az edzők. Mindenki teszi a dolgát.
Sportról beszélünk, emberekről, akiknek lehet egy rossz napja, amikor kicsit ingadozik a teljesítmény vagy jöhet sérülés. Ez mind benne van a pakliban. Minden pontot meg kell becsülnünk, és akárhol nyerünk, boldognak kell lennünk. Ha kikapunk, tanulnunk kell belőle, hogy a következőre megint jobbak legyünk. De ahogy már mondtam, a vártnál sokkal jobban indultunk, és örülünk annak, ahol tartunk és annak, hogy fejlődünk.

- Érezhető, hogy jó a hangulat a csapatban...
- Rettentő sok változást eszközöltünk a múlt szezon óta. Az érkező játékosokat már az én stábom választotta ki, és úgy gondolom, igazolt minket. A legtöbbjükkel dolgoztam már együtt, ismertem őket, kivéve a finn fiúkat és Sylvestre-t, de őket is fel tudtuk térképezni emberileg és szakmailag. Tudtuk, hogy akik jönnek, azok jó karakterek, és abban a szerepkörben, amiben elképzeltük, segítségére lesznek a GYHK-nak. Ez is hozta a vártnál gyorsabb fejlődési folyamatot a szezon elején. Jó emberek, jó karakterek, és ennek köszönhetően kiváló kémia alakult ki, az öltözőben és a jégen is. Nyilván az is segíti a jó hangulatot, hogy sok meccset nyertünk És nagyon fontos szegmens, hogy egészen pazar kapitányunk van. Tudtam, hogy Brance milyen vezér, szervezi a csapat életét a halloween-bulitól a közelgő karácsonyi családi partiig. Azon is látszik ez, ahogy az adománygyűjtést is megszervezte. Hihetetlen jó szervezőkészsége van, nagyon intelligens srác. Mindenkivel törődik, érzi mikor kell leülni négyszemközt egy játékossal. Igazi vezér a jégen is és az öltözőben is.

- Mindenképpen pozitívum, hogy amikor sorra jöttek a húzóemberek sérülései, mindig voltak mások, akik a helyükbe tudtak lépni, és ők váltak húzóemberré, és az is látszik, hogy tényleg csapatként mozog a társaság. Mi ennek a titka?

- Talán voltak kérdések egyesekben, hogy egyik, vagy másik fiatal játékost miért is hoztunk ide, miért volt rájuk szükség. Mi tudtuk, hogy ők olyanok, akár Császár, akár Vincze Gergő, vagy mások is, akik értik a játékot és ha feljebb toljuk őket, megállják a helyüket. Nagyon részletes elemzéseink vannak a játékosokról, amelyek kimutatják mindenki képességeit. Tudjuk, ahogy azt is, hogy milyen ellenféllel szemben mire van szükség.
A fiatal csapatuknak a munkabírásuk, korcsolyázásuk, sebességük a nagy erényük, túl kell őket dolgozni, ha csak a mez megy ki a jégre az kevés szokott lenni. Amikor derbiszagú meccset játszunk, Szeredával, Brassóval, a Fradival, akkor a motivációval sosincs probléma. Mind sportemberek a játékosaink, akik utálnak veszíteni, nyerni szeretnek. A tabella be tudja csapni szurkolót, játékost de ez nem szabad, mindig élesnek kell lenni. Érre képesek vagyunk.
Persze benne van, hogy hibázik valaki, ad egy rossz passzt, és abból gólt kapunk. Úgy gondolom nem leszúrni kell őket ilyenkor. Pontosan tudják, hogy tévedtek. Nekünk az a dolgunk, hogy elmagyarázzuk azt, hogy az adott szituációban máskor mit lehet és kell jobban csinálni. Ezt kell kommunikálni a játékos felé.
Amivel egy játékost motiválni tudunk az a jégidő. Ha jól teljesít, akkor több lehetőséget kap. Néha persze felemelem én is a hangom, de nem ez a jó fegyver. Olyan környezetet kell kialakítani, hogy működjön a csapat. Partnerként kell kezelni a játékost, hiszen felnőtt emberekről, családapákról beszélünk. Mi edzők eszközök vagyunk, akik segítjük őket eredményt elérni. Vannak persze teátrális jelenetek, nekem is el tud borulni az agyam, de a kulcs, hogy megmutassuk, hogy hogyan kell jobbnak lenni.

Kérdezett Gergely Imre