Tódor Csaba Gyergyószentmiklóson született és nőtt fel, és két éve már az Erste Ligában is bemutatkozhatott csapatunk mezében. A 21 éves hátvéd 3 év tapasztalatszerzés után hazatért a Sapientia U23-tól, és kellő önbizalommal készül arra, hogy a GYHK alapemberévé válhasson.
piros-fehérben, telt ház előtt játszani Gyergyószentmiklóson
Neked már nem idegen a GYHK öltözője, már Erste Ligába is belekóstolhattál velünk. Milyen érzés, mit jelent neked, hogy hazahívtak, hogy számít rád a csapat?
Igen, már nem idegen az öltöző, hiszen az utóbbi szezonjaimat mind itt kezdtem a csapatnál és volt szerencsém bemutatkozni az Erste Ligában is, ami egy nagyon jó tapasztalat volt számomra.
Azzal, hogy hazahívtak, egy olyan tervem, álmom valósult meg, amire több mint három évet vártam, és az, hogy végre teljes formában magamra ölthetem a piros-fehér mezt, és a szülővárosomat képviselhetem, még egy plusz löketet ad. Nagyon motiváltnak érzem magam, hogy számítanak rám, ezért dolgoztam és próbáltam minél jobb teljesítményt nyújtani a Sapientiánál. Ezért nagyon jó érzés ez.
Jól fogadtak a csapattársak is, akik közül többen ismertek már. Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat alakult ki a csapatban, és most több is a fiatal, aki velem egykorú, úgyhogy úgy érzem, hogy jól tudtam beilleszkedni.
Minden fiatal játékos arról álmodik, hogy már rögtön alapemberként számolnak vele. Reálisabb azonban, hogy sokat kell még dolgoznod, míg beverekeded maga a legjobbak közé. Te hogy látod ezt, hogy érzed, mit kell tenned ezért, miben kell fejlődnöd?
Persze, természetesen mindenki azt szeretné, hogy egyből alapemberként játszhasson egy ilyen csapatban, viszont azt szokták mondani, hogy ami könnyen jött, könnyen megy. Az ember mindenhol ki kell harcolja a helyét az élet bármely területén, de legfőképp a csapatsportban, ezért tisztában vagyok én is azzal, hogy még rengeteg meló, odaadás és szorgalom kell ahhoz, hogy valaki a legjobb legyen. Viszont ezt nem látom egy lehetetlen dolognak, ezért mindent bele fogok adni és igyekezni fogok, hogy megháláljam az edzők bizalmát.
Gyergyószentmiklóson nőttél fel, majd lenyomtál 3 évet a Sapientiánál. Mennyire segített téged ez az elmúlt 3 év tapasztalat?
A Sapientiánál töltött évek során rengeteg tapasztalatot szereztem, új embereket ismerhettem meg, kiváló körülmények között tudtam fejlődni, és úgy érzem, hogy itt váltam felnőtté és igyekszem az ott szerzett tapasztalatokat befektetni a következő szezonokra. Ezúttal szeretném megköszönni a SZJA-nak, és a Sapientia U23-nak ezt a csodálatos, élményekkel teli három évet, amit ott tölthettem.
Közben egyetemre jártál. Mennyire volt nehéz ezt egyeztetni a hokival, és milyen végzettséget szereztél?
Igen, az idén sikerült végeznem az egyetemmel, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán, Kommunikáció és közkapcsolatok szakon, még az államvizsga van hátra, ami a végső próbatétel. Az, hogy közben egyetemre jártam és hokiztam közben egy elég nehéz feladat elé állított, hiszen mind a két területen helyt kellett állnom. Úgy érzem, hogy ez nekem elég jól sikerült, viszont ez rengeteg lemondással, munkával és önmagam megismerésével járt, amit nem bánok, mert megtapasztaltam azt, hogy milyen nyomás alatt jól teljesíteni. Az egyetemi évek alatt is sok tapasztalatot szereztem, jól éreztem magam, igaz hogy nehezebb volt a hoki mellett, de megérte.
Korábban csatárposzton játszottál, most pedig hátvédként térsz haza. Hogy alakult ez?
Ez elég érdekesen alakult, mivel én hátvédként kezdtem a jégkorongot, viszont aztán előre kerültem csatárnak, és több mint hat évet játszottam így. Aztán a tavalyi szezonban a Sapinál hátvédhiány volt és ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálnám, hogy újra hátvéd legyek. Szerencsére Jens Brändström edző mindenben a segítségemre volt, és sokat dolgoztunk külön edzések után, hogy a hiányokat tudjuk pótolni. Neki is nagyon köszönök mindent. Ezután pedig, ahogy a mérkőzések által egyre jobban belelendültem a hátvéd szerepbe, egyre komfortosabban és jobban kezdtem érezni magam hátul és úgy döntöttem, hogy végleg hátvéd maradok.
Mik a céljaid a következő szezonra és hosszabb távon?
Személyes célom a következő szezont illetően az, hogy lehetőleg sok játékidőm legyen, minél jobban tudjam segíteni csapatot, illetve szeretném, hogy minél több győztes meccset hozzunk Gyergyóba és lehetőleg a végső győzelmet is. Természetesen még rengeteg mindenben kell fejlődnöm, amiért mindent meg fogok tenni, viszont úgy érzem, hogy a fizikális játékommal tudok leginkább a csapat hasznára lenni. Tapasztaltam már, hogy milyen a gyergyói szurkolók előtt játszani, a legutolsó Gyilkos-tó kupán, ami egy fantasztikus érzés volt. Remélem, hogy az idén a járványügyi intézkedések megengedik, hogy újra, egy teljes csarnok előtt játszhassunk, hiszen üres lelátók előtt semmiképp sem az igazi a jégkorong.
Hajrá Gyergyó!