A Gyergyói Hoki Klub csapata zsinorban négy meccset nyerve, ezalatt mindössze 4 gólt kapva jutott be a legjobb négy közé az Erste Ligában. Nem akarunk itt megállni. Miközben azt számolgatjuk, hogy kivel találkozhatunk az elődöntőben, van idő a pihenésre is a játékosainknak. Szilassy Zoltán értékel.

Söpréssel jutottunk be az Erste Liga elődöntőjébe, ennek ellenére ez nem volt egy egyszerű, sima párharc. Hogy látta ezt az edző?

4-ből 4-et nyertünk. Nem sokan gondolták (én sem), hogy söprés lenne bármelyik irányban. Én úgy kalkuláltam, hogy 4–2-vel fogunk tovább menni, és nem azért mert ne bíztam volna magunkban, hanem mert a Brassó egy jó csapat kiváló edzőpárossal. Jó volt edzői szempontból is ellenük meccselni. Nagyon örülünk. A 4–0 mondhatnánk hogy sima, de azért nem volt egyszerű. Az utolsó volt a legszorosabb, ami általában be is jön, hiszen ha valakinek egy esélye van csupán, akkor az életéért küzd, mindent megtesz, hogy kihozza a legjobbját. Ha ilyen esetben nem tudsz az elején betalálni, akkor az ellenfél egyre motiváltabbá kezd válni ahogy megy az idő, mennie kell előre, győzelmi kényszerben van. Ez várható volt, nekünk pedig ez volt a négyből a legrosszabb kezdésünk, a második harmadra érkeztünk meg a meccsbe. Akkor már gyorsabb lett a tempónk, és sikerült is fordítani. A harmadik harmad pedig igazi play off utolsó harmad volt mindkét brassói meccsen, ahol nagyon keményen dolgoztunk, blokkoltunk. Ilyenkor nem akarunk ész nélkül támadni, a védekezés a legfontosabb, és a kapus vezérletével meg is tettük, amit kellett. Nagyon tetszett. Csúsztunk, másztunk, ha valaki elcsúszott, akkor is mindig ott volt egy blokk, egy láb, nem kíméltünk önmagunkat Ez nagyon jól nézett így ki.


Az itthoni meccsek számszerűleg simának néztek ki, de nem voltak azok. A második meccs második harmada nem tetszett (ahogyan a brassói első meccs második harmada sem). Rasmus segített minket óriási védésekkel, és mindig megtaláltuk azt a gólt, ami kellett akkor. Nagy küzdelem volt, és örülök, hogy így sikerült.

A védekezés nagyon rendben volt, 4 gólt kaptunk a négy meccsen...

Igen, és ez egészen kiváló teljesítmény. Volt, amikor rosszul védekeztünk, de nagyon akartunk, és a blokkoltunk, kúsztunk másztunk. Ez a csapatmunka. A kapusunk pedig bravúrokkal tartott minket. És kell a bravúr, mert ha az nincs, akkor a rájátszásban ritkán lehet továbbjutni. Van olyan, hogy helyzetet sem adsz az ellenfélnek, de nem ez a jellemző.

Ahogy a szezon vége felé mész, a fáradtságfaktor is elő szokott jönni, de ezt nem láttam magunkon. A 4. csatársorunkat nem nagyon tudtuk játszatni, mert az ellenfél folyamatosan 3 sorral játszott, és ez ad egy olyan ritmust a mérkőzésnek, hogy ezt így kellett tenni, de ennek ellenére nem láttam a fáradtság jegyeit rajtunk. Ha kellett, az önfeláldozásunk és a kapusuk segített. Ha így csináljuk az elődöntőben is, akkor ott is eredményesek leszünk. Ezt a mentalitást kell erősítenünk.

Nem tudjuk, ki lesz az ellenfél, hogy lehet így készülni az elődöntőre?

Szerencsések vagyunk a négy nyert meccsel, mert most a regeneráció a kulcs, hogy játékosaink pihenjenek, sérültjeink gyógyuljanak. Van elég előkészített videóanyagunk a lehetséges ellenfelekről, és amikor eldől, hogy kivel játszunk, már azt is tudjuk, hogy milyen karakterű csapat jön. Többféle logisztikát építettünk fel utazással meccsekkel, edzésnapokkal. Itt tartunk. Fejben megvan, hogy a Ferencváros ellen, vagy Szereda ellen milyen hokit kell csinálni. Látjuk, ki miben erős, megvan a recept bárki ellen. Van annyi nap videózásra amennyi kell, akár 16-án, akár 18-án kezdünk. Várjuk a fejleményeket.

Hajrá Gyergyó!