Kreatívabb, gyorsabb csapat vagyunk, mint Brassó és ha a fizikális harcmodorban egyenrangúak leszünk, az jó párharcot fog kihozni – szögezi le Szilassy Zoltán vezetőedző. Jön az Erste Liga elődöntő.

Négy győztes mérkőzéssel léptünk túl a Dunaújvárosi Acélbikákon, ott vagyunk az Erste Liga elődöntőben. Mennyire számít most, hogy hány meccsből sikerült továbbjutni?
A tekintetben nem mindegy, hogy hogyan nyered meg a párharcot, hogy így több időd van a regenerációra, a pihenésre. Elvileg több idő van a felkészülésre a következő körre, mint az ellenfélnek, de igazából csak akkor készülhetsz célzottan az ellenfélből, amikor annak kiléte ismertté vált. Inkább a regeneráció ilyenkor a kulcs és nem az edzések száma. Persze edzői szempontból és a csapat szempontjából is jó dolog, hogy négy mérkőzésből továbbjutottunk, önbizalomnövelő ez, és persze az is mindig jó, ha a győzelmekkel örömet tudunk szerezni a szurkolóknak. 

Brassó az ellenfél, akik 5 meccsből jutottak tovább. Sok szurkoló úgy véli, hogy jobb lett volna nekünk, ha 6-7 meccsig gyűrik egymást a Sportklubbal, mert így fáradtabban érkeznének hozzánk. Mi erről a véleményed?
Ez szerintem kétoldalú kérdés. Lehet, hogy egy ellenfél fáradtabb, de ugyanakkor, ha hosszabb szünet nélkül, meccsből jön, az nekik az előnyükre is válhat. Nem foglalkoznék ezzel a kérdéssel, hiszen igazából nincs erre ráhatásunk. Nekünk az a jó, hogy időben megtudtuk, kivel kell játszanunk, így több idő van felkészülni, minél részletesebb információkat átadni a csapatnak.  

Mi a legfontosabb, amit megpróbálsz most elmagyarázni a fiúknak?  
Van egy szlogen, hogy 0-0-ról kell kezdeni minden play off meccset, akár 1-0-ra, akár 1-2-re, vagy 1-1-re áll éppen a párharc, akármennyi éppen összesítésben az állás. Mivel pedig most kezdődik, abszolút 0-ról indul mindkét csapat. El kell felejteni, hogy mi volt eddig, az alapszakaszt, az előző szériát. Más az ellenfél, más a stílus, más a szituáció. Ezzel kell foglalkozni. A másik: felkészülni az ellenfélből.
Tudjuk, hogy fizikális párharc lesz. Egy nagyon agresszív, sokat ütköző csapattal fogunk találkozni, és nekünk is ebben a mentalitásban kell hokiznunk. Agresszíven, piszkos módon. El kell viselnünk minden rosszat. Ez a szarevés művészete. Élvezni kell a rossz ízű dolgokat, el kell viselni minden fájdalmat, és oda kell menni a jég olyan területeire, ami fájdalommal jár. Emellett meg kell tudjuk őrizni a sebességünket, kreativitásunkat.
Bátran kimerem jelenteni, hogy kreatívabb, gyorsabb csapat vagyunk mint Brassó, és ha a fizikális harcmodorban egyenrangúak leszünk, az jó párharcot fog kihozni.

A Gyergyói Hoki Klub és az utóbbi évek Brassója sem túl tapasztalt csapat, ami a rájátszásokat illeti. Mi még nem döntőztünk, nekik pedig jópár év eltelt, mióta ott szerepeltek. Mennyire lesz döntő faktor így a tapasztalat?
Igazából mindkettő nagyon tapasztalt és sikeres csapat, csak más színekben voltak ezek a játékosok sikeresek. Mikor mi a csapatot építettük, olyan játékosokat hoztunk, akik már nyertek egyet s mást más helyeken. És ez elmondható a brassóiakról is. Ha nem is gyergyói vagy brassói mezben, de nyertek. Tapasztalt játékosokról van szó. Ilyen tekintetben nincs különbség köztünk. Brassó erősebb mint tavaly. Honosítottakkal együtt 3 sor légióssal fognak kiszaladni, nagyon komoly és egységes a keretük. Tudatosan összerakott csapat arra a hokira, amit az edzőjük, (aki a liga legtapasztaltabb, kiváló edzője) elvár tőlük. Ha a tavalyi kihívás nagy volt, az idei még nagyobb.
A tavalyi negyeddöntő ugyan 4-0 volt, de nem volt sima 4-0. Nagyon szoros, nagy csata volt, ahol keményen dolgoztunk, sikerült több gólt lőnünk négy meccsen. Hogy ezt egymás után tettük, az egy dolog, de akár elmehetett volna 6-7 meccsig is. Ugyanezt várom idén is.
Várjuk a szurkolókat, töltsük meg a lelátókat itthon és a vendégszektort Brassóban is! Ez a csapat megérdemli, hogy ott legyen velünk a hatodik játékos.

Hajrá Gyergyó!