Minden sportoló életében az egyik legnagyobb lépcsőfok az, amikor az utánpótlásból kiemelkedve beléphet a felnőttek világába. A Gyergyói Hoki Klub két tehetséges hátvéd előtt nyitja meg most ezt az utat. Ismerjük meg Molnár Ákost és Szabó Tast!
Fiúk, mostantól hivatalosan is a Gyergyói Hoki Klub felnőtt csapatának a játékosai vagytok. Mit jelent számotokra ez a kihívás?
Szabó Tas: Kevés játékosnak adatik meg, hogy ilyen fiatalon felkerülhet a felnőtt keretbe. Nem is számítottunk arra, hogy ez már most megtörténik. Úgy nézett ki, hogy lesz itt egy U20-as csapat, és ott fogunk játszani. Az, hogy most nyáron megkaptuk ezt a lehetőséget, az nagy kihívás arra, hogy teljesítsünk. Engem személy szerint arra ösztönöz, hogy minél többet és minél keményebben dolgozzak, hogy helyt tudjak állni, és az edzők azt mondhassák, hogy igenis, szükség van erre a fiatalra.
Molnár Ákos: Ugyanígy gondolom én is. Nem sok játékosnak van lehetősége, hogy már ilyen fiatal korban ilyen szinten, a felnőttekkel jégkorongozhat. Arra törekszem, hogy felérjek arra a szintre, hogy stabil ember tudjak lenni a csapatban.
Miért éppen hátvédek lettetek mindketten, és mit szerettek ebben a sportban?
M. Á. Édesapám kapus volt, és én is kipróbáltam ezt, de nekem nem tetszett, inkább kint szerettem játszani. Hogy hátvédek lettünk, szerintem a magasságunk is adta.
Sz.T. Az edzőnk egyszer megkérdezte, hogy ki szeretne kapus lenni. Jelentkeztem, kipróbáltam, de édesapám rögtön rám szólt, hogy márpedig én ne legyek kapus. Voltam hébe-hóba csatár is, de aztán a hátvéd poszt maradt meg. A hokiban pedig azt szeretem, hogy van egy közeg, egy csapat, és mindenkiben megvan az a szellem, hogy amit kitűztünk, azt meg akarjuk csinálni, és hogy meg is fogjuk csinálni. Együtt hajtani a céljainkért.
Hivatalosan csak mostantól vagytok tagjai a Gyergyói Hoki Klub felnőtt csapatának, de már többször kaptatok lehetőséget a felnőttek között. Hogyan emlékeztek erre?
M. Á. Az első meccs előtt picit izgultam, de amikor a jégre léptem, megnyugodtam. A Sportul ellen játszottunk, láttuk, hogy nem jobbak nálunk, és volt az egész meccsben egy különleges izgalom, hogy végre a felnőttek között is játszhatok.
SZ. T. Volt bennem egy félsz, hogy kritizálni fognak az idősebbek, de semmi ilyesmi nem volt. Nagyon pozitív volt mindenki. Magyaráztak, hogy mit hogyan csináljunk. Nem volt olyan, hogy lehordtak volna, vagy ilyesmi.
Kik a példaképeitek?
M. Á. Édesapám, Molnár Szabolcs a példaképem. Láthattam, hogy mennyit készült, mennyi mindent beleadott. Ezt próbálom követni.
Sz. T. Amikor a Szocsi olimpiát néztük, nagyon megtetszett Sidney Crosby játéka, de hátvédként Zdeno Chara a példaképem. Nagyon sok videót megnéztem, láttam, hogy milyen agresszíven játszik. Volt lehetőségem személyesen is találkozni vele.
Sikeres generáció a tiétek, ti vagytok az a csapat, amely sok év után U18-as korosztályban romániai bajnoki címet tudott nyerni. Emellett ti az SZJA színeiben magyar bajnokságban is játszottatok. Utána pedig világbajnokságon is szerepeltetek. Milyen volt az elmúlt szezonotok?
Sz.T. Az edzőnk egyszer megkérdezte, hogy ki szeretne kapus lenni. Jelentkeztem, kipróbáltam, de édesapám rögtön rám szólt, hogy márpedig én ne legyek kapus. Voltam hébe-hóba csatár is, de aztán a hátvéd poszt maradt meg. A hokiban pedig azt szeretem, hogy van egy közeg, egy csapat, és mindenkiben megvan az a szellem, hogy amit kitűztünk, azt meg akarjuk csinálni, és hogy meg is fogjuk csinálni. Együtt hajtani a céljainkért.
Hivatalosan csak mostantól vagytok tagjai a Gyergyói Hoki Klub felnőtt csapatának, de már többször kaptatok lehetőséget a felnőttek között. Hogyan emlékeztek erre?
M. Á. Az első meccs előtt picit izgultam, de amikor a jégre léptem, megnyugodtam. A Sportul ellen játszottunk, láttuk, hogy nem jobbak nálunk, és volt az egész meccsben egy különleges izgalom, hogy végre a felnőttek között is játszhatok.
SZ. T. Volt bennem egy félsz, hogy kritizálni fognak az idősebbek, de semmi ilyesmi nem volt. Nagyon pozitív volt mindenki. Magyaráztak, hogy mit hogyan csináljunk. Nem volt olyan, hogy lehordtak volna, vagy ilyesmi.
Kik a példaképeitek?
M. Á. Édesapám, Molnár Szabolcs a példaképem. Láthattam, hogy mennyit készült, mennyi mindent beleadott. Ezt próbálom követni.
Sz. T. Amikor a Szocsi olimpiát néztük, nagyon megtetszett Sidney Crosby játéka, de hátvédként Zdeno Chara a példaképem. Nagyon sok videót megnéztem, láttam, hogy milyen agresszíven játszik. Volt lehetőségem személyesen is találkozni vele.
Sikeres generáció a tiétek, ti vagytok az a csapat, amely sok év után U18-as korosztályban romániai bajnoki címet tudott nyerni. Emellett ti az SZJA színeiben magyar bajnokságban is játszottatok. Utána pedig világbajnokságon is szerepeltetek. Milyen volt az elmúlt szezonotok? Sz. T. A román bajnokságban csak három csapat volt, ha így nézzük nem volt olyan nehéz bajnokságot nyerni, de azért keményen meg kellett küzdeni érte. Jó volt átélni ezt. Korábban, U14-ben nyertünk Románia kupát, de persze az mégsem olyan, mint bajnokságot nyerni.
M. Á. A magyar bajnokságban jó csapatokkal játszottunk, és bejutottunk ugyan a rájátszásba, de elég hullámzó volt a teljesítményünk, voltak meccsek, amikor nagyon jól ment a csapatnak, és volt, amikor nem. A magyar bajnokság mellett a román bajnokság jól kivette belőlünk az energiát. Emiatt a világbajnokságon nekem nem is ment valami jól a játék. De szerencsére egy meccset meg tudtunk nyerni.
Mit vártok magatoktól a következő szezonban?
Sz. T. Most a legfontosabb, hogy helyt tudjak állni a felnőttek között. És sok türelemre lesz szükség.
M. Á. Azt szeretném, hogy minél jobban hozzá tudjak szokni a felnőtt hoki szintjéhez. Teljesen más kell, mint eddig, amikor velem egykorú ellenfelekkel játszottunk. Hozzá kell szoknunk ahhoz, amit ez a nagy váltás hoz.
Szilassy Zoltán: a fiúkon fog múlni, hogy meddig viszik a felnőtt csapatban
Két bajnokságban játszunk, az lenne ideális, ha két külön csapat lenne ehhez, de ha nincs, akkor a keret mélysége kell megfelelő legyen. Molnár Ákos és Szabó Tas kinőttek az ifiből, az akadémiából, és azt gondolom, itt az idő, hogy ezeket a fiúkat mi fejlesszük tovább.
Beszéltünk szülőkkel, beleegyezésüket adták, beszéltünk az iskolákkal, akik nagyon pozitívan fogadták az elképzelésünket. Magántanulók lesznek (Magyarországon ez régóta működik), így ezután velünk lehetnek a délelőtti edzéseken is.
Úgy gondolom, hogy ha egy fiatalt be akarunk építeni a csapatba, akkor nonstop velünk együtt kell dolgozzon, és nem máshol.
Rengeteg fizikai fejlesztés, videózás, extramunkák jönnek, az edzések után hátvédspecifikus kiscsoportos munka vár rájuk, iszonyú sok elméleti és gyakorlati tanulás. Bízok benne, hogy fejlődni fognak, és később egyre több és több szerepet fognak kapni az évek során.
Egyelőre a játszóterük a romániai bajnokság lesz. A bajnoki meccsek tökéletes keretet adnak ahhoz, hogy lelki nyomás nélkül, de megfelelő fizikai nyomás mellett és nagy sebesség mellett tudjanak játszani és fejlődni. Persze, az Erste Ligába is belekóstolhatnak.
Az, hogy Ákos és Tas már 18 évesen a felnőtt keret tagja lehet, egyben modellértékű is, ami azt üzeni a gyergyói utánpótlásnak, hogy íme, érdemes dolgozni, fel lehet kerülni a GYHK felnőtt keretébe. Ők az elsők az elmúlt években, akik a saját nevelésből érnek el ide ilyen fiatalon. Velünk edznek, velük lesz 10 hátvéd a keretben, innentől rajtuk múlik, hogy mit hoznak ki magukból. Mi edzők, játékostársak mindent meg fogunk tenni, hogy minél nagyobbat fejlődjenek. A fiúkon fog múlni, hogy meddig viszik a felnőtt csapatban, mennyi munkát tesznek bele, mert nem egyszerű egy Erste Liga topcsapatban játszani.
Beszéltünk szülőkkel, beleegyezésüket adták, beszéltünk az iskolákkal, akik nagyon pozitívan fogadták az elképzelésünket. Magántanulók lesznek (Magyarországon ez régóta működik), így ezután velünk lehetnek a délelőtti edzéseken is.
Úgy gondolom, hogy ha egy fiatalt be akarunk építeni a csapatba, akkor nonstop velünk együtt kell dolgozzon, és nem máshol.
Rengeteg fizikai fejlesztés, videózás, extramunkák jönnek, az edzések után hátvédspecifikus kiscsoportos munka vár rájuk, iszonyú sok elméleti és gyakorlati tanulás. Bízok benne, hogy fejlődni fognak, és később egyre több és több szerepet fognak kapni az évek során.
Egyelőre a játszóterük a romániai bajnokság lesz. A bajnoki meccsek tökéletes keretet adnak ahhoz, hogy lelki nyomás nélkül, de megfelelő fizikai nyomás mellett és nagy sebesség mellett tudjanak játszani és fejlődni. Persze, az Erste Ligába is belekóstolhatnak.
Az, hogy Ákos és Tas már 18 évesen a felnőtt keret tagja lehet, egyben modellértékű is, ami azt üzeni a gyergyói utánpótlásnak, hogy íme, érdemes dolgozni, fel lehet kerülni a GYHK felnőtt keretébe. Ők az elsők az elmúlt években, akik a saját nevelésből érnek el ide ilyen fiatalon. Velünk edznek, velük lesz 10 hátvéd a keretben, innentől rajtuk múlik, hogy mit hoznak ki magukból. Mi edzők, játékostársak mindent meg fogunk tenni, hogy minél nagyobbat fejlődjenek. A fiúkon fog múlni, hogy meddig viszik a felnőtt csapatban, mennyi munkát tesznek bele, mert nem egyszerű egy Erste Liga topcsapatban játszani.