Irányváltásról, szintlépésről, átszervezésről beszéltünk a GYHK legutóbbi közleményében, és azt is bejelentettük, hogy a Gyergyói Hoki Klub életében most egy új korszak kezdődik. A sportigazgatót, Szilassy Zoltánt kértük, hogy ismertesse a konkrétumokat és a változások mögötti gondolatokat.
A múltheti közleményben leírtuk, nagyobb szerepet kapnak az utánpótlásból kinövő saját játékosok. Miért ez a döntés?
Ahhoz, hogy érthető legyen a projekt, fontos beszélni arról, hogy honnan hová tartottunk az elmúlt években, és hol tartunk most. Onnan kezdeném, hogy a Gyergyói Hoki Klub felnőtt csapatának felfuttatása 2020-2021-ben indult el, amikor átalakítottuk a keretet. Az utánpótlás akkor olyan szinten volt, hogy egyszerűen nem tudtunk onnan meríteni, nem voltak olyan fiatalok, akiket fel lehetett volna hozni a felnőttek közé. És ha ütőképes felnőtt csapatot akar valaki csinálni és az utánpótlása nem elég markáns hozzá, akkor vásárolni kell. Ezt tettük mostanig. Az akkori átalakítás meghozta a várt eredményt: a csapat nyert három Erste Ligát, két román bajnoki címet, Román Kupát, Szuperkupát, hét trófeát. Ilyen eredménylistát, ennyi idő alatt elérve nem sokan tudnak felmutatni.
Miközben ez történt a felnőtt csapatnál, keményen dolgoztunk az utánpótláson is. Ezt is teljesen új alapokra helyeztük, amihez előbb föl kellett duzzasztani a létszámot, toborzást elindítani, majd fontos döntés volt, hogy leváltunk a Székelyföldi Jégkorong Akadémiáról. Nagyon nehézé tette volna az utánpótlás fejlesztésünket, ha nem állunk önálló lábra. Utánpótlás csapataink is nagyon eredményesek, bár nem érmekben kell nézni az utánpótlás sikerességét, hanem a játékos fejlesztésben, és a játékos fejlesztés mindig hosszútávú. Több évnyi munka, energia, befektetés van abban az összeállításban, amit idén összeraktunk. Megmutatja azt, hogy nem hiába dolgoztunk, mert most már van hova nyúlnunk, kinőtt számos olyan játékos, akik meghatározó szerepet kaphatnak felnőtt csapatunkban. Ezzel eljött egy olyan pillanat, amire a GYHK már alapításától kezdődően készült. Ahogy a kezdetekkor kijelentett eredeti stratégiai elképzelés is volt, hogy majd költséghatékonyabban, hazai nevelésekre támaszkodva lehessen sikeres csapatot építeni.
Ahhoz, hogy a fiatalok lehetőséget kaphassanak, az eddigi keret számos erősségétől is meg kellett válni. Ez sem titok már a jól értesültek körében…
Ez alapvetően összefügg az Erste Liga evolúciójával is. A szezon végén némileg váratlanul változtattak a légiós szabályon, ötre csökkentették a bevethető külföldiek számát. Erre nekünk reagálnunk kellett, egy markáns döntést kellett hozni: ez azzal kezdődött, hogy azzal a négy játékossal, akiknek lejárt a szerződése, (Janne Väyrynen, Dallas Gerads, Bobby Raymond és Janne Jalasvaara), nem újítottunk szerződést. Ezzel párhuzamosan és az U20-asaink fejlődését látva határoztunk arról, hogy most jöjjön az az időszak, amikor akár az eredményességet rövid távon beáldozva, de egy nagyobb változást fogunk eszközölni a felnőtt csapatnál.
Ettől a döntéstől független volt Vincze Petinek és Jukka Kontsasnak az távozása. Vincze már egy éve, tavaly nyáron aláírt a Fehérvárnak, tudtuk, hogy az utolsó gyergyói szezonja volt a múlt év, mert haza akartak menni, a nagyobbik gyerek Fehérváron kezdi a sulit. Ez egy családi, racionális döntés volt. Jukka hasonlóképpen már januárban eldöntötte, hogy nem jön vissza. 14 éve van Magyarországon, gyerekei szinte nélküle nőttek fel, és hozott egy ilyen döntést.
Viszont érintette a változtatás Szaller Márkot, aki elképesztően jó munkát végzett, de azt gondolom, hogy ahogy a játékosoknál, így az edzőfejlesztésben is, saját házi edzőképzésünkben is eljött az a pillanat, hogy még több gyergyói lépjen színre. Daradics Csaba, Kozma Zsolt, illetve a Demeter Arnold lép be a felnőtt stábba, segédedzői, videóedzői és kapusedzői szerepbe. Ez egy előrelépés a gyergyói fiatal edzőink számára. Zsoli és a Dari nagyon komoly és eredményes munkát végeztek az U20-as szlovák bajnokságban, és itt megint elsősorban nem a döntőbejutásra gondolok, hanem maga az a műhely munka, az a fejlesztés jégen, szárazon, amit ők csináltak, az szerintem nagyon-nagyon kiváló tiszteletre méltó. Azt gondolom, hogy megérdemlik ezt a sanszot. Én pedig maradok idén a sportigazgatói feladat mellett vezetőedzői pozícióban is.
Vannak fiatal játékosok is, akik távoztak tőlünk, és máshol fogják folytatni, Szopos-Böjte Szabi hazamegy Szeredába, Máthé Zsolti szintén hazamegy Brassóba, ahol egy rangos egyetemen fog tanulni, ami mellett nem fér bele az, hogy itt Gyergyóban hokizzon tovább. Olaru Alex Galacra igazol, onnan kapott ajánlatot. Ahol egy jó játékos megjelenik ebből a junior munkából, és máshol sikeres tud lenni, az azt gondolom, hogy az nekünk az jó visszajelzés, hogy értéket tudunk teremteni nemcsak a klubon belül, hanem a hoki platformunkon más csapatokban is.
Azt sajnáljuk, hogy Matias Haaranen, a Owen Williams és Konsta Mesikammen nem fogadta el az új szerződést, amit nekik ajánlottunk, őket is szerettük volna megtartani, mint Rasmus Rinnét, és mint a keret legnagyobb részét, a tapasztalt hazai játékosainkat. Akik távoztak, vagy akikkel nem hosszabbítottunk szerződést természetesen sok sikert kívánunk az új klubjaiknál.
A távozókról beszéltünk, de fontosabb, hogy kik a továbbra is GYHK-nál maradó játékosok, kikről beszélhetünk még, olyanokról, akik hosszabbítottak, illetve maradnak továbbra is piros-fehérben?
Boldog vagyok, hogy a magyar srácok, a magyar mag, amely itt kialakult, felépült, maradtak velünk, és elmondhatom, elképesztően elkötelezettek a Gyergyói Hoki Klub irányában. Melléjük jönnek fel a fiatalok, akik már korábban is belekóstoltak a felnőtt hoki világába, de most kapnak meghatározó szerepet. De soroljuk akkor fel a keretet, amely nekivág a következő szezonnak:
Rinne Rasmus, Csala Patrik, Márk Bálint, Imre Patrik, Fejes Nándor, Sándor Bence, Sárpátki Tamás, Szabó Tas, János Márk, Fodor Dávid, Molnár Ákos, Orbán Brance, Császár Hunor, Bodó Chris, Ambrus Gergő, Tranca Daniel, Szigeti Ákos, Sándor-Székely Ottó, Ravasz Csanád, Simon Levente, Salamon Róbert, Csiszer Ádám, Timaru Razvan, Moise Luca és Gál Tihamér.
A hazai játékos az igazán értékes egy csapatban, ezért vagyunk nagyon hálásak a lojalitásukért, hogy kitartanak mellettünk és továbbra is nálunk jégkorongoznak Csalának, Söpőnek, Daninak, Csaszinak, Szigetinek, Ottónak, IP-nek és a többieknek is, de már elmondható, hogy külföldi létükre Rasmus, Chris és Brance is hozzánk tartoznak már, ide kötődnek, nem véletlen, hogy maradnak piros-fehérben. Lehet, hogy már nem 20 évesek, de még mindig elképesztően produktívak.
A légiósoknál tartva még fontos megemlíteni, hogy vannak olyan fiatal játékosaink, mint például Simon Levente, aki romániai állampolgár is, de az úgynevezett „Vincze szabály” miatt még a következő szezonban is légiósnak számít. Őt tartjuk meg inkább és ő fog sokat játszani légiósként, és nem egy klasszikus értelemben lett légiós. Ez szintén egy hosszabb távú játékosfejlesztési döntés. És említettem a játékosaink elkötelezettségét a Gyergyói Hoki Klubhoz. Ez nem véletlen. Ki szeretném emelni azt is, hogy mi ezért is tudtunk nyerni annyi mindent, mert egyedülálló az öltözőnk hangulata. Egyedülálló az a kapcsolat, ami a játékosok között van. Egyedülálló az a kapcsolat, ami a játékosok, a tulajdonosok, és a szurkolók, a közösség között van. Tehát egy nagy család vagyunk. Ilyet nem tapasztaltam, pedig egy-két helyen megfordultam. Ami a gyergyói öltözőben van, az, ami a gyergyói hokicsaládban van, az egyedülálló, ilyen nincs sehol.
Ennyi távozás, változás után készüljünk fel nehéz időkre, eredménytelenségre?
Én nem így fogalmaznék. Egy aranykort érhetett meg az elmúlt években a gyergyói jégkorong és ahhoz, hogy egy újabb aranykort megérjünk, most lehet, hogy egy-két évig nem az lesz a prioritás a mi életünkben, hogy címeket nyerjünk (bár a vér nem válik vízzé, mert harcosok vagyunk, és továbbra is minden meccset meg szeretnénk nyerni, és mindig is így fogunk kimenni), de nyilván most egy tapasztalatlanabb csapattal megyünk. Fiatalokkal de rutinos játékosokkal is, így van meg az egyensúly. Azt gondoljuk, hogy hosszú távon ez szolgálja a gyergyói hokinak az érdekeit, és hosszú távú céljainkból nem adtunk alább.
Éveken át dolgoztunk a fiatalokkal, és most jön föl a felnőttbe egy olyan mennyiségű játékos, akinek egyszerre lehetőséget tudunk adni, és ha már a külső környezet is így változik, akkor most volt az az idő, amikor megfelelő időzítéssel ezeket a lépéseket már kellett tennünk.
Hozzá kell tegyem, hogy amikor 20-21-ben átalakítottuk a csapatot, és rengeteg helyi játékostól elváltunk, azok sem voltak népszerű döntések, de eredményre vezettek. Sokszor megkaptuk kritikaként azt, házon belül és házon kívülről, a városban és a városon kívülről is, hogy nincs, vagy alig van a csapatban a gyergyói játékos. Most eljött az idő, hogy legyen sok gyergyói a jégen és a stábban is. Ez is eredményre fog vezetni idővel.
Apropó stáb: ha Daradics Csaba és Kozma Zsolt felkerül a felnőtt csapathoz, akkor mi történik az U20-as csapattal, akiket ők irányítottak? És hogyan alakul a munka a kisebbeknél?
Mivel sok 2007-es játékost fel fogunk tudni hozni, ezért a tavalyi U20-as csapatunk idősebb része fönt lesz a felnőttben. A fiatalabb része pedig a Góga Attila-Györfy Tihamér kettősnél az U19-es csapatban fog játszani, és a terveink szerint ez az U19-es csapat fogja játszani az U20-as szlovák bajnokságot.
Fiatalabb csapat kap egy magasabb korosztályú kihívást, ami megint a hosszútávú játékos fejlesztés egyik kulcsa. Hogyha van egy jó minőségű olyan játékosod, akinek nem jelent kihívást a saját korosztálya, akkor följebb kell tenni. És inkább ott küzdjön, nagyobb kihívás elé állítva és ott kell fejleszteni, nyilván szem előtt tartva a fizikai és a biológiai paramétereket. Lehet, hogy ő nem fog hat gólokat lőni meccsenként mint a saját korosztályában, és ezáltal akár csapat szinten is kevesebb az eredmény, de ez nem számít, mert mindig a hosszútávú egyéni játékos fejlesztés számít. És persze, hogy minél több saját nevelésű játékos kerüljön be majd a felnőtt profi csapatba.
Az U16-os csapatunk is nagyon-nagyon potens tehetséges csapat, Elekes-Darabont Hunorral és Laczkó Attilával. Ők a magyar bajnokság a top csoportjában végeztek tavaly, úgyhogy jogosultak arra, hogy most is a legjobbak, a négy magyar akadémiai csapattal között kezdjék meg a küzdelmeket, úgyhogy ez is egy kiemelten fontos program a számunkra. Az U19-es magyar bajnokságot kétszer nyertük meg egymás után, de onnan hiányoznak az akadémiai csapatok, akik az oszták ligában szerepelnek. Így már nem gondolom, hogy az fejlesztő környezet nekünk és az SZJA-nak sem. Úgyhogy mi föltétlen a szlovák ligát preferáljuk.
A kisebbek, az U16 alattiak alapvetően Gyergyószentmiklóson edzenek és U7-es, U11-es, U13-as szinten olyan exponenciális növekedés volt a létszámban, hogy ez meglepett mindenkit, köszönhetően persze a tavalyi toborzásnak köszönhetően is, ami által Remetén is beindultak ezek a kisebb korosztályok. Az U16-osok és a nagyobbak, a felnőttekhez hasonlóan az új világszínvonalú csarnokunkban, a Remete Ice Arénában dolgoznak továbbra is. Voltak, vannak, akik aggódnak a Gyergyószentmiklós – Remete utazások miatt, de én pesti emberként, úgy látom, hogy az a 20 kilométer ami a város és a csarnok között van az semmi. Ha lenne bringaút, én is bringával járnék Remetére. Azt mindenki látja, hogy olyan minőségű stadiont rittyentettek a tulajdonosok ide a Gyergyói-medencébe, Remetére, ami Közép-Európában egyedülálló. A szülők is sokkal jobban szeretnek ott edzést nézni, a gyerekek is imádnak odajárni, mert minden körülmény megvan. Ugyanakkor jó esély van arra, hogy Maroshévíz irányából is bevonzzunk gyerekeket, szurkolókat, tovább gyarapítva a GYHK közösséget.
Mivel zárná ezt a beszélgetést, mi az, amit egy ilyen részletes interjú után fontosnak tart még kiemelni, elmondani?
A szurkolókhoz szólnék, a közönséghez és a közösséghez, hiszen nélkülük nincs értelme semmilyen sportágnak: úgy készülünk, hogy mindent beleadjunk minden meccsen, és ha nem is egyértelmű esélyesként is lépünk jégre az épp aktuális ellenféllel szemben, mindent megteszünk, hogy örömet szerezzünk a szurkolóknak, büszkévé tegyük a gyergyói közösséget továbbra is, vagy még inkább büszkévé, hiszen a sajátjaink lesznek a jégen. Várunk mindenkit, legyen olyan tele és olyan hangulatú a Remete Ice Aréna, ahogy a döntőben volt.
