Sok minden átalakult az Erste Ligában, ahogy a mi csapatunk is. A két döntőben mutatott produkció már jelent valamit – állapítja meg Szilassy Zoltán. Az alapcél természetesen a rájátszásba jutás. Onnan új sztori kezdődik.
– Pénteken kezdjük az Erste Liga szezont. Hova sorolod be most a GYHK-t a jelenlegi mezőnyben?
– Nagyon nehéz erre válaszolni, nagyon át van alakulva az a mezőny. Hogy jók vagyunk-e? Az, hogy a Brassót meg tudtuk verni, szerintem igenis jelent valamit. Megnézzük majd, hogy mit jelent ez a teljesítmény, és hogy ezeket a teljesítményeket tendenciózusan tudjuk-e hozni a sorozatterhelés folyamán.
Mert ugye azt nem szabad elfelejteni, hogy a védelmünk jóval tapasztalatlanabb. Ott van ugyan Söpő, Patrik és Nándi, de a többiek jóval fiatalabbak. Sándor Bence 23 éves, Alex 2006-os, Tas, Ákos 2005-ös, János 2006-os, tehát 20–21, 19–20 éves srácokról beszélünk.
Amikor sorozatterhelés jön, akkor ezek a fiatalemberek nem annyira fizikailag fáradnak, inkább fejben tudnak elfáradni, vagy abban, hogy folyamatosan megfelelően kezeljék ezt a fajta nyomást, az elvárásokat, amik a felnőttben vannak.
A szurkolók elvárják, hogy nyerjünk, még ha ez sajnos nem is mindig reális elvárás. Lesznek nehezebb időszakaink.
Azt gondolom, számottevő erő leszünk. Most is csak azt mondom, mint mindig: be kell jutni a rájátszásba. Addig kell fejlődünk, addig kell dolgoznunk magunkon. Nyolcadik helyen, hetedik helyen, teljesen mindegy, mert ott egy új sztori kezdődik. Addig nekünk készen kell állni.
– Lett egy új csapat, a Háromszéki Ágyúsok, ezzel is változott a liga.
– Én örülök, hogy bővült a liga, de nagyon sajnálom, hogy nem jött be még magyarországi csapat. Én örültem volna, ha Szeged vagy Győr bejön, akár fiatalokkal, akár bármilyen csapattal. Nagyon jó lett volna, ha két magyar prominens város megjelent volna az Erste Liga térképén, de ez különböző okok miatt ez meghiúsult.
De öröm, hogy egy újabb székely csapat bejött. Ők már több éve próbálták ezt, ez a dolog most érett be.
Az Erste Ligában a nézőszámok tekintetében Székelyföld, Erdély – Szereda, Brassó, Gyergyó – kimagaslunk, idegenben is, otthon is. Csak Miskolc ér el még hasonló számokat. Szerintem ez Kézdivásárhelyen, majd Sepsiszentgyörgyön is így lesz. Intelligens, szép számú publikum van ott mindig. Tehát itt errefelé van igény a hokira, és én abban bízom, hogy ők eredménytől függetlenül népszerűek lesznek a közösségükben.
Az idő előrehaladtával össze fognak állni, föl fogják venni azt a fordulatszámot, ami szükséges az Erste Ligában.
Ez azért is jó, mert ilyen szomszédvárderbiket ki lehet alakítani mindannyiunk számára, mind a négyünk számára. Szerintem ezek jó nézőszámú mérkőzések lesznek mindenkinek idegenben és otthon egyaránt, ami igencsak fontos.
– Az elmúlt szezonokban a két bajnokságot úgy egyeztettük, hogy sok romániai bajnoki meccsen kaptak a szerepet fiatalok. Most viszont a ők fent vannak a felnőttcsapatban. Hogyan lehet ezt menedzselni?
– Hát ez sokkal neccesebb lesz, ez nem is kérdés. A juniorcsapatunk Szlovákiában fog vitézkedni, legtöbbször hétvégén, de amikor lehet, onnan is fölrántunk játékosokat.
De már nem az van, hogy lemész Bukarestbe, vagy elmész a Sapihoz és félgőzzel is nyersz. Mostantól bele kell állni maximálisan ezekbe a meccsekbe is.
Ez jó a játékosok fejlesztését tekintve, de azt már nem tudod megcsinálni, hogy leküldöd a mezt és megoldod. Ugye a csapat struktúrája megváltozott, van egy csomó fiatal, akiknek amúgy is kell játszani az Erste Ligában. A kettős terhelés miatt ennek a fiatal csapatnak azért lesznek nehéz időszakai ebben az évben, efelől nincsen kétségem.
Az nem is zavar, ha elfáradunk, kútba kerülünk és nem nyerünk meccseket, mert abból úgyis ki fogunk jönni. Ezeket az időket is nekünk a fejlesztésre kell fordítani, és a fejlesztésnek az egyik eszköze a vereség. Erre szükség is van.
Én inkább a sérülésektől aggódom, hogy nem vagyunk annyian, hogy megengedhessük magunknak, hogy emberek essenek ki hosszabb időre. Bízom benne, hogy a Jóisten segítségével kevés sérülésünk lesz.
– Egyszerre vagy vezetőedző és sportigazgató. Az egyiknek az a feladata, hogy azonnal nyerjen, a másiké pedig, hogy fejlesszen. Melyik fontosabb számodra?
– Mindkettő nagyon fontos. Mióta februártól a padon vagyok, az addigi rendszeres edzői meetingek gyakorlatilag nagyon-nagyon ritkává váltak, mert a kollégákkal napi nyolc-tíz órát foglalkozunk csak a felnőttcsapat edzéseivel, a menedzselésével.
A múlt évben rengeteg megbeszélésünk volt az utánpótlásedzőkkel, és azt gondolom, leraktuk az alapokat. Az, hogy ezek a fiatal srácok könnyedén illeszkednek a játékunkba, nagyrészben az utánpótlásedzők érdeme. Az a rendszer, amihez én ragaszkodom, és ragaszkodtam, hogy a felnőttek rendszerére építsük az utánpótlást, szerintem most igazolást nyert.
Így akkor csak az a legnagyobb kihívás a fiataloknak, hogy a felnőtteknél nagy a sebesség, sokkal nagyobb a fizikum, tehát mindenre kevesebb idő van, minden hamarabb történik. Viszont a játékrendszer nem annyira új a játékosoknak. Azt gondolom, hogy ez igazolást nyert, megvannak a struktúrák.
– Hogyan tudjátok ezt a munkát most, a megváltozott rendszerben továbbvinni?
– Nyilván amennyit lehet, összeülünk. Próbáljuk elemezni a helyzeteket, logisztikailag is rengeteget kell elemezni. A fiatalok az U20-as szlovák bajnokságban játszanak, ami egy nagyobb kihívás elé állítja őket.
Én ezt a szlovák kapcsolatot mindenképpen tartani szeretném, azért is, mert a klubnak változatlanul az a hosszú távú terve, hogy egyszer magasabb szintű ligába menjünk. A jövőt nem látjuk, hogy merre megy, de nyilván jó lenne ezt a dolgot egyszer megélni, hogy a hokicsaládunk egy csapata felnőttszinten, magasabb szinten is meg tudja magát mutatni.
Úgyhogy ennek volt egy ilyen sportpolitikai része is, hogy a szlovák U20-at mindenképpen szerettük volna megtartani. Sőt, próbáljuk erősíteni ott is Székelyföld hírnevét, szakmailag és erkölcsileg is.
– Pénteken Újpesten kezdjük a szezont…
– Pénteken Újpest. Ez a következő feladat. A szokásos módon elindul a szezon. Annyit edzünk, amennyit bírunk, de a sok meccs között kevesebb lesz erre a lehetőség. Nyilván meg kell találni a stábnak a fejlesztés, a terhelés és a pihenés arányát. Vannak olyan hetek, amikor annyi meccsünk lesz, amennyi a NHL-ben nincs ennyi idő alatt, tehát ez nem lesz egyszerű, de állunk elébe a kihívásnak.
