Nyertünk egy nagyon fontos trófeát, miközben zajlott a felkészülés az új Erste Liga és romániai bajnoki szezonra. Szilassy Zoltán sportigazgató leszögezi: a fiataloknak is hatalmas jelentőségű a Románia Kupa siker, de azoknak is üzen ez a győzelem, akik már el is temették a Gyergyói Hoki Klubot.
– Túl vagyunk a felkészülésen, már játszottunk két döntőt, és nyertünk egy trófeát is. Hogyan értékeled az előszezont?
– Nagyon sok meccsünk volt, játszottunk három hétvége alatt hat mérkőzést, közte három nap három meccset, két nap két meccset. Nem annyira jellemző ilyeneket csinálni a felkészülésben. De ebben az volt a jó, hogy nem nagyon vettünk vissza a terhelésből.
A tekintetben viszont nagyon nehéz, hogy most kezdjük az Erste Ligát, de a kupa után pihenni is kellett azoknak, akiknek masszív jégidejük volt. Szerdán volt rendes edzés, csütörtökön buszra ülünk, pénteken meccs, tehát nagyon nehéz a helyzet olyan szempontból, hogy mostantól kezdve gyakorlatilag egy vagy két rendes edzés van hetente, és játszunk kettőt, hármat, van, amikor négyet. Ugye, a jövő héten van három hazai Erste Liga-meccs, utána rögtön már román bajnoki meccs.
– Ha az eredmény másodlagos is szokott lenni a felkészülési időszakban, azért két döntőt játszottunk a Brassóval. Az elmúlt négy-öt év két meghatározó csapata találkozott egymással. A Szuperkupa újra az övék lett, de a Román Kupát visszahódítottuk.
– Amikor ez a két csapat találkozik, akkor ez mindig különleges. Hívhatjuk ezt alapszakaszmeccsnek vagy valamilyen kupának, lehet ez a felkészülési időszakban vagy januárban – ez mindig vérre megy.
Az elmúlt években sok trófeát nyertünk, jelen pillanatban három címnek vagyunk a birtokosai: egy évig a Román Kupa címvédői, és legalább tavaszig az Erste Liga és a romániai bajnokság címvédői is mi vagyunk. Tehát predesztinálva vagyunk a győzelemre, kódolva van a genetikánkban a győzelem. Bárhogy állunk föl, mi azért megyünk, hogy nyerjünk. Végtelenül örültem, hogy hazai pályán, a saját publikumunkkal tudtuk ezt a győzelmi élményt megélni.
Én azt gondolom, hogy főleg a tekintetben volt ez egy emocionális fröccs mindenkinek, hogy mi mindent mondtak rólunk a nyáron. Sokan „eljöttek a temetésünkre”, és dobtak is ránk földet, miközben nem is haltunk meg. Ezt mutattuk meg ezzel a győzelemmel: igenis élünk.
– A két Brassó elleni döntő között mi volt a különbség a te szempontjaid szerint?
– A védekezés mindkét csapatnál szervezettebbé vált, mindkét csapat kevesebb gólt kapott a második meccsen, de a koreográfia ugyanaz volt. Én azt gondolom, hogy a 30. percig nagyon jött a Brassó, utána pedig mi lábbal ezt jobban bírtuk, és elkezdtünk fölülkerekedni. Brassóban az X-et, a döntetlent az utolsó cserében rontottuk el, de ott véleményem szerint kiállítást érően szabálytalankodtak Ambrus Gergő ellen, és egy les is volt a gól előtt. De ugye, a román bajnokság sajátossága, hogy sajnos nem lehet challenge-et kérni ilyen jellegű dolgokra.
Itt azért megjegyezném kellő szerénységgel, hogy a Román Kupa döntőben Levin úgy lőtte a Brassó első gólját, hogy hatan voltak a jégen. A játékvezetői bizottság vezetője is elismerte ezt, de ekkor sem volt lehetőség a challenge-re. Nyilván a játékvezető is ember, és nagyon föl van gyorsulva a játék, sok mindenre kell figyelni, de azért az egyértelmű tévedés volt.
De ami a lényeg, hogy Brassóban rosszul kezeltük az utolsó cserét, most viszont az emberhátrányt is jól oldottuk meg. Elkövettünk egy szabálytalanságot, egy jogos két percet kaptunk az utolsó előtti percben, és az átlógott az overtime-ba is. Nagyon jól védekeztünk, gyakorlatilag nem is nagyon volt helyzete az ellenfélnek, nem tudott bejönni a harmadba. Ahogy lejárt az emberhátrány, a következő buliból Chris elszaladt, és beverte azt, ami a kupát jelentette nekünk. Úgyhogy a végjátékunkat sokkal jobban kezeltük.
– A Szuperkupán is volt esély a győzelemre, miközben egy olyan Brassóval találkoztunk, amelynek elképesztően erős kerete van…
– Én is azt gondolom, hogy a Szuperkupán is valós győzelmi esélyünk volt egy nem akármilyen csapat ellen. Én azt merem mondani, hogy régóta vagyok itt a jégpályák környékén, de ilyen erős játékoskeretet, amilyent most a Brassó összerakott, én nem tapasztaltam sehol sem a ligában, semmilyen másik érában. Sem akkor, amikor a Dunaújváros uralta a mezőnyt, és akkor sem, amikor a Szereda volt nagyon erős – ennyire masszív, ennyire komoly keretet nem tudtak összerakni.
Ezért nagyon örülök, hogy ezzel a fiatal csapattal is, mi több mint életjeleket produkálunk. Azt várták sokan, hogy nem is indulunk, meg nem is leszünk, de hát erről messze nincsen szó.
– Mit jelenthet ez a fiatal játékosoknak, a csapatnak?
– Nagyon-nagyon fontos az, hogy ez így alakult, mert ez hitet ad a fiataloknak, hogy igenis ők is képesek arra, hogy nagy dolgokat tudjanak elérni a karrierjük során.
Lehet, hogy benne van az, hogy ebben a szezonban már nem is nyerünk semmilyen trófeát, de egy trófeát nyertünk. Az elmúlt három-négy évben nagyon sok trófeát szereztünk, tehát a genetikánkban benne van, hogy nyerjünk. És ez akkor is így lesz, ha nem nyerünk.
A genetika mindig azt hozza, hogy a cselekedetedet meghatározza az, hogy te milyen mintát kaptál. Akár az életed során a szüleidtől, vagy, hogy milyen mintát kapsz az edzőidtől, milyen mintát kapsz a klubod identitása által. Az akkor is elő fog jönni, amikor nehezebb időszakokat élünk.
Én azért is örülök, túl azon, persze hogy egy trófeát nyertünk, hogy ez a fiataloknak a nevelésükben, a fejlődési útjukon egy nagyon fontos szegmens. De itt meg kell jegyeznem, hogy most kell nagyon szerénynek maradni, és továbbra is alázatosan dolgozni mindenkinek, aki a klubon belül van.
Folytatjuk.
